Amstetten (Ausztria)

Amstetten osztrák város, Alsó-Ausztria Amstetteni járásának központja. 2023 januárjában 23 902 lakosa volt.

Amstetten
Amstetten, Bahnhofstraße. A háttérben a Jézus szíve-plébániatemplom
Amstetten címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Alsó-Ausztria
Járás	Amstetteni járás
Polgármester	Christian Haberhauer
Irányítószám	3300, 3362, 3363
Körzethívószám	07472
Forgalmi rendszám	AM
Népesség
Teljes népesség	23 656 fő (2018. jan. 1.) 23 569 fő (2021. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	275 m
Terület	52,09 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 07′, k. h. 14° 52′48.116666666667, 14.866666666667
Amstetten weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Amstetten témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elhelyezkedése

Amstetten az Amstetteni járásban

Amstetten a tartomány Mostviertel régiójában fekszik az Ybbs (a Duna mellékfolyója) mentén, a déli Elő-Alpok és az északi Cseh-masszívum közötti dombságon. Legfontosabb folyóvizei az Ybbs mellett az Url, valamint a kisebb Gschirmbach, Edlabach, Preinsbach és Mühlbach patakok. Területének 22%-a erdő, 46,8% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 6 települést egyesít: Amstetten (15 693 lakos 2023-ban, Greinsfurth (1223), Hausmening (1958), Mauer bei Amstetten (2354), Neufurth (1757) és Ulmerfeld (917).

A környező önkormányzatok: északra Ardagger, északkeletre Viehdorf, keletre Sankt Georgen am Ybbsfelde, délkeletre Euratsfeld, délre Winklarn, Neuhofen an der Ybbs és Allhartsberg, délnyugatra Aschbach-Markt és Kematen an der Ybbs, nyugatra Zeillern és Oed-Öhling.

Éghajlata

Amstetten az Elő-Alpok előterének éghajlati tartományában, a nyugati nedves óceáni éghajlat és a keleti száraz kontinentális éghajlat közötti átmeneti zónában helyezkedik el. Védett fekvése miatt átlagosan 3-6 °C-kal melegebb van, mint a szomszédos településeken. Az éves átlaghőmérséklet 9-12 °C körüli. Az átlagos éves csapadékmennyiség 1000 mm, a legtöbb csapadék a nyári hónapokban hullik. Az őszi és téli hónapokban a medence fekvése miatt gyakori a tartós inverziós felhőzet, vagyis a napsütéses órák száma igen kevés.

Története

A Szt. István-plébániatemplom

Az ulmerfeldi vár

A kerületi bíróság épülete

A városháza

A régészeti leletek tanúsága szerint a város területe az újkőkorban, a bronzkorban és a vaskorban is lakott volt. A római időkben Mauernél állt Locis Felicis erődje, itt került elő 1937-ben Ausztria legjelentősebb római kori kincslelete, Jupiter Dolichenus isten szentélyének szobrai, edényei és használati tárgyai (ma a bécsi Művészettörténeti Múzeumban láthatók) találhatók. A népvándorlás idején a vidék nagyrészt elnéptelenedett, majd szlávok telepedtek meg. A római utat használták az avarok és a frankok is, 788-ban ezen a vidéken verte meg Nagy Károly az avarokat az "In campo Ibose"-i csatában.

A 9. századtól a szlávok lakta vidéket a salzburgi és passaui püspökségek megtérítették és bajorokkal telepítették be. Lehetséges hogy ekkor alapították a Szt. István-templomot, ám 903-ban a magyarok megszállták Ausztriát egészen az Ennsig és a németek csak a 955-ös augsburgi csatát követően foglalták vissza.

Írásban először Ulmerfeldet említik 995-ben; ekkor már vásártartási jogosultsága volt. Amstettent 1111-ben említik először a passaui püspök mezővárosaként. 1321-ben III. Konrád freisingi püspök felépíttette Ulmerfeld várát, majd Habsburg Rudolf király jóváhagyásával városfallal vették körbe a települést. Amstetten is kapott engedélyt erődítmény emelésére, de azt nem használta fel, csak ideiglenes árkot és földhányást építettek, amelyek közül néhány még ma is látható. Így aztán a mezővárost többször is kifosztották, hol a lázadó parasztok, hol a magyarok, hol a husziták. A település 1509-ben tűzvész miatt, 1529-ben pedig a Bécset ostromló törökök gyújtogatása következtében teljesen leégett; 1542-ig elhagyatottan állt. Mezővárosi jogait is elvesztette, mert az ezt biztosító császári oklevelek is elégtek. Ezt követően újra benépesült és - bár lakóinak többsége ekkor már protestáns volt - hűbéruruk, a passaui püspök tiltakozás ellenére sikerült visszaszerezniük mezővárosi privilégiumaikat. A 17. század az ellenreformáció kemény intézkedéseinek hatására (mint az áttérni nem hajlandók száműzése) a lakosok visszatértek a katolikus egyház kebelére. Amstetten idővel felküzdötte magát a Mostviertel délnyugati részének legfontosabb településévé, háttérbe szorítva Seisenegget és Ardaggert; nagyobb távlatban azonban a vasiparon meggazdagodó Waidhofen és Steyr árnyékában maradt. Amstettenből feltűnően hiányoztak a polgári-városi fejlődés másutt olyan alapvető jellemzői mint a kolostorok és a zsidók.

Az edlai kastély

A tartományi klinika szecessziós épülete

A harmincéves háború viszonylag kevés kárt okozott, bár súlyosan megadóztatták és a vonuló hadseregek is megsarcolták. 1679-ben a kor legsúlyosabb pestisjárványa elvitte a lakosság felét; 1683-ban Bécs újabb török ostroma menekültek özönével árasztotta el a mezővárost, bár magát a települést sikerült megvédeni a portyázóktól. A következő évben a vérhasjárvány követelt 110 áldozatot. A század végére azonban gazdasága fellendült, jelentőségét mutatja, hogy járásbírósági és adóbeszedési központtá vált. 1718-ban plébániája 1870 felnőtt és 523 gyerek lakost számlált össze.

1803-ban az egyházi birtokok szekuralizálásával a passaui püspök és salzburgi érsek elvesztette hűbérúri jogait Amstetten felett. 1805-ben Amstetten mellett csatára került sor az előrenyomuló Napóleon és a visszavonuló Kutuzov csapatai között, akik "Amstetten magaslatain telepedtek meg" (ahogyan Napóleon fogalmazott), és itt vereséget szenvedtek. A mezővárost kifosztották és nagyrészt felégették.

Amstetten 1850-ben és 1868-ban is járási székhellyé vált. Itt helyezték el a járásbíróságot is, a hozzá tartozó börtönnel. A Westbahn 1858-as és a Kronprinz-Rudolf-Bahn 1872-es megnyitásával Amstetten fontos vasúti csomóponttá vált, amely összekötötte a a stájer ércvidéket és az Enns völgyét; ennek köszönhette gyors gyarapodását. Gyakran megállt itt Ferenc József is Bad Ischl felé tartva, többek között azért, hogy meglátogassa ferencesrendi apácák akkor megnyitott zárdatemplomát.

1932-ben kereskedelmi akadémiát alapítottak Amstettenben. Az 1861-ben megtelepedett zsidó közösséget az 1938-as Anschlusst követően teljesen felszámolták. A második világháború vége felé a mauthauseni koncentrációs tábor altáboraként egy női és egy férfi lágert hoztak itt létre. Vasúti csomópontként Amstetten stratégiai fontosságú háborús célpont volt, így az amerikaiak, majd később a szovjetek is többször bombázták. A javítási munkálatokat főként a koncentrációs táborok foglyai végezték. A menekültekkel és visszavonuló Wehrmacht-egységekkel zsúfolt város legsúlyosabb bombatámadására 1945 áprilisának utolsó napjaiban került sor, amelyet a foglyokat őrző SS-csapatok értelmetlen légvédelmi reakciója váltott ki. Csak ez a támadás több mint 200 emberéletet követelt, valamint súlyos pusztítást okozott a település épületeiben.

Amstetten önkormányzata 1972-ben érte el jelenlegi méretét az addig önálló Preinsbach, Mauer és Ulmerfeld-Hausmening községek beolvasztásával. Amstetten így végleg Alsó-Ausztria nyugati részének gazdasági és oktatási központjává vált, még ha a városnak újra meg is kell küzdenie történelmi arculatáért. A városközpontot az utóbbi évtizedekben teljesen átalakították és Amstetten elvesztette korábbi tranzitvárosi, ipari és bankközponti jellegét. Külvárosait a Westbahn nagysebességű vasútvonala és a B1 és B121 főutak szabdalták fel. 2008-ban a város a Josef Fritzl-botrány miatt bekerült a nemzetközi médiahírekbe.

Lakosság

Az amstetteni önkormányzat területén 2023 januárjában 23 902 fő élt. A lakosságszám 1951 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2021-ben az ittlakók 82,4%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,2% a régi (2004 előtti), 6,6% az új EU-tagállamokból érkezett. 4,6% az egykori Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 5,1% pedig egyéb ország polgára volt. 2001-ben a lakosok 85,4%-a római katolikusnak, 2,2% evangélikusnak, 0,9% ortodoxnak, 2,9% mohamedánnak, 6,5% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 77 magyar élt a városban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a németek (93,8%) mellett a törökök alkották 1,1%-kal.

A népesség változása:

2018	23 656
2021	23 569

Gazdaság, sport

Amstetten a járási közigazgatás, a régió rendőrsége, számos közigazgatási és állami hatóság, iskola és képzési központ, valamint nemzetközi vállalatok központjának székhelyeként a Nyugat-Mostviertel központja és egyúttal Alsó-Ausztria egyik fontos városa. Gazdasága a gépipar, a fém- és fafeldolgozás, az építőipar, a papíripar, a közlekedés és a vegyipar területén is figyelemre méltó nemzetközi jelentőséggel bír, az utóbbi évtizedekben pedig az egész régió bevásárlóközpontjává vált.

Amstetten a Westbahn vasútvonalon fekszik, délnyugat felé pedig az Amstetten-Kastenreith vasútvonallal a Rudolfsbahnhoz is csatlakozik. Ezenkívül áthalad területén az A1 West autópálya, valamint a Wiener Straße B1, a Weyerer Straße B121 és a B121A főutak.

A város futballcsapata, az SKU Amstetten a másodosztályban játszik.

Látnivalók

A ferencesek temploma

A régi víztorony

• az edlai kastély és kiterjedt parkja
• az ulmerfeldi vár
• a gótikus Szt. István-plébániatemplom
• a Jézus szíve-plébániatemplom (a második világháborúban megrongálódott és jelentősen átépítették)
• a ferences apácák kolostortemploma
• az ulmerfeldi Szt. Péter és Pál-plébániatemplom
• az eisenreichdornachi Szt. Agáta-templom
• a volt víztorony
• a mezőgazdasági múzeum
• a fegyvermúzeum
• a mindennapi élet múzeuma
• a szecessziós stílusban épült tartományi kórház

Testvérvárosok

• Alsfeld, Németország
• Ruelle-sur-Touvre, Franciaország
• Pergine Valsugana, Olaszország

Híres amstetteniek

• Josef Fritzl (1935-)
• Josef Hickersberger (1948-), labdarúgó
• Paulus Hochgatterer (1961-), író, pszichiáter
• Erwin Wagenhofer (1961-), író, rendező
• Andrea Mayer (1962-), politikus, államtitkár

Források

• A település honlapja
• Amstetten Statistik Austria
• Amstetten Gedächtnis des Landes

Ez a szócikk részben vagy egészben az Amstetten című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.