18 Ismerek egy énektanárt, aki egész angyali türemmel viseli az ének-zene oktatás nehézségeit, heti egy órában.. Megkérdeztem, hogy hogy bírja ezt?
"Tudod, minden kollega muzsikálni akar a gyerekekkel. Én nem, mert nem is lehet. Énekeljünk! Ha hamis is, nem baj, csak énekeljünk! És a munkámnak már meg is lett a gyümölcse, megtudtam, hogy az osztálykiránduláson a Zámbó Jimmy számok mellett már elénekelték a "Csermely halkan zúgott"-at is!:)"
Az énekorákat illetően van némi információm, mert van a családban elég énektanár. Így a felső végét is tudom, meg az alsót is - ugyanis hallottam tőlük rémtörténeteket, hogy melyik tanítványukat (milyen adottságokkal, elhivatottsággal) hova vették fel felsőoktatási intézménybe. Márpedig ha felvették, semmi sem menti meg őket attól, hogy lediplomázzanak.
Szóval képben vagyok a témában. (sajnos.)
Kedves eccerű, én a helyedben nem táplálnék illúziókat azzal kapcsolatban, hogy mi szerint folyik ma Magyarországon az énekoktatás. Érdemes lenne néhány énekkönyvbe belepillantanod, biztos megborzongnál némelyiktől. Az énekórák szelleméről elég megkérdezni koligerit, előadja a tipikus esetet. (lásd a Mentsük meg a komolyzenét… témában)
Az MTA egy más ügy. Van Zenetudományi Intézete az Akadémiának, és ha nincs elég zenész akadémikus, az valószínűleg nem az MTA hibája. Vizy E. Szilveszter vagy Hámori József tudósként is jelentőséget tulajdonítanak a zenei művelődésnek.
Hogy mit lehet kezdeni a kultúrszennyel és a diákok műveletlenségével? Ezért nyitottam a „Miért (nem) lettem komolyzenefüggő?” topikot, hogy a probléma természetrajzára és a megoldásra némi fény derüljön. Emberi hitelesség, módszertan és energia-befektetés kérdése, mindhárom együtt. Ettől várható motiváció, nyitottság és műveltség. A lemezpiac oldaláról a helyzetfelmérés megtörtént (És nekem akar lemezt eladni? topikon). Nincs se pénz egy offenzívabb komolyzenei piacra, nincs elhivatottság se rá. (Jól jellemzi a helyzetet, hogy végül két lemezkiadó képviselője és én társalogtunk a kérdésről, bár mintegy 4 tucat lemezboltot értesítettem a topikról.) A fórumosok is hamar kiszálltak a témából. Több topikon előkerült az elmúlt hetekben az oktatás kérdése, de konkrét javaslatok nemigen merültek fel, a sóhajtozásig jutottunk (Miért lenne szükség… Mentsük meg a komolyzenét…)
Kedves Decide, ha belegondolsz, mit küzdött azzal Kodály, hogy a botfülűség örve alatt ne mentesítsenek senkit a zenei képzéstől, talán érthetővé válik ez a kijelentés. Ő mint közhelyszámba menő, nem hitt a botfülűségben, gondolom, hogy irritálta, ha erre valaki még büszke is volt.
"Volt (és van) a műveltségnek egy sajátos magyar típusa: meglehetős irodalmi és tudományos tájékozottság mellett a művészi érzék egyetlen szikrája nélkül. A botfülűséggel, mint afféle kedves fogyatékossággal, még dicsekedni is szokott."
Gyakran tett Kodály ilyesféle megjegyzéseket,vagy csak rossz napja volt?Tényleg ilyen szigorú volt?Van igazság abban amit mond,de nem túlzás ez egy kicsit?
A tinik ma is szeretik, szeretnék a zenét: hallgatnak mindenfélét, de klasszikust nem, népzenét nem, egyházit sem. Nagyon nagy vonzása van körükben annak, aki akár egy gitárral közéjük ül és énekel. Ők is szeretnének énekelni, de semmit nem tudnak.Kb. 10 éve eg jóhangulatú osztálykiránduláson mindenkinek énekelhetnékje volt, de csak a hulla hó és hózik kezdetű ovisat tudták. Szembenézünk-e azzal a személyiség-kiteljesedést-csökkentő jelenséggel, hogy az éneklés kiiktatásával hova vezetjük a jövő embereit? Persze lehet éneklés nélkül is élni, de az olyan, mint annak az Ámerikában élő kutyának az élete, amelynek elvágták a hangszálait, hogy ugatásával ne zavarja a kertvárosi lakók csöndjét.
Szerintem NEM kell összehasonlítani Bartókkal,sőt egyáltalán nem kell öszzehasonlítani zeneszerzőket,mert nem is lehet.A zenét nem kilóra mérik,a zene szubjektív dolog.Amúgy miért nem említi senki a Budavári Te Deumot.Szerintem ez a legjobb darabja,hallgassátok meg!
Kedves Bohumil, ÁJ csak egy példa volt, nem ő a lényeg, hanem a jelenség. (Egyébként maga Kodály adta neki a feladatot, hogy írjon egy módszertankönyvet. Erre jó oka volt, mert ő sosem tanított alsóbb fokú iskolában - nemúgy, mint ÁJ. Az, hogy "nem sokkal több, minthogy Kodály alapvetését próbálta konkrét formába önteni", egy érdekes megfogalmazás. Azóta is eszerint a "próbálkozás" szerint tanítanak Mo.-on az iskolai énekórákon.
A lentebb emlegetett Kodály tanítványok amúgy soha nem próbálták magukat mesterük hátrányára pozitívabb fényben feltüntetni, ők tisztában voltak Kodály szellemi nagyságával. Hogy másra ne utaljak: ma zenész tagja is alig van az MTA-nak, nemhogy vezetője...
A korszerűsítés nehéz kérdés. A szűk ismerettségi körömben van olyan énektanár, aki majd fél évszázada tanít (jól), és ő sem tudja igazán, mit lehet tenni a tömegmédiából áradó zenei szennyel szemben, mit szóljunk akkor mi!
Kedves eccerű, amit Ádám Jenő tett, az tudtommal nem sokkal több, mint az, hogy Kodály alapvetését - ami nem nélkülözött bizonyos gyakorlatiasságot - próbálta konkrét formába önteni. Ádám, ha jól tudom, maga is mondta, elismerte, hogy Kodály iránymutatásait követve fogott munkához. A Kodály utáni időkben kivirágzott, a Kodály-módszerre épülő "megélhetési bűnözés" biztos nem használ Kodály megítélésének. Az sem használt Kodálynak, hogy akik Kodály és Bartók szembeállításával mulattatják magukat, voltaképp egyéb ideológiák mentén teszik ezt, amelyhez amolyan emblémának, pajzsnak próbálják felhasználni őket. (Ismerős ez az irodalomból is, Petőfi és József Attila életművének és felfogásának átideologizált és szelektív tálalásaiból.) Én nem tudom pontosan kitapintani, mi mentén zajlok ez a szakmai berkekben folyó, éppenséggel nem nyílt sisakkal folyó vita, az álarca szerint a nemzeti, paltikulárisnak tekintett értékeket és az ezen túltekinteni képes gondolkodást állítja kontrasztba.
A Kodály-módszer elmaradt korszerűsítésében egyetértünk. Évtizedek óta áll a zeneoktatás módszertani modernizációja.
Én nem látok különösebb Kodály-ellenességet. Látok komolyzene-ellenességet, látok népzene-ellenességet, de olyat, akinek direkt Kodállyal van baja, nem sokat.
Az igazsághoz azért sok minden egyéb is hozzátartozik, az éremnek van több oldala is jelen esetben. Egyik oldal az, hogy Kodály egyfajta, jóértelemben vett "szent tehén" volt, évtizedekig arról is hallgatás volt, hogy a "Kodály-módszer"nek nevezett valami gyakorlati része, azaz a módszertan, kizárólag Ádám Jenőnek köszönhető. Annak az ÁJ-nek, aki egyidőben volt 2 zeneakadémiai tanszék vezetője, és onnan egy tollvonással félreállítottak. Kodálynak volt egy "team"je (Bárdos, Kerényi, Ádám, stb.), hűséges tanítványok, egyben nagytudású emberek, akikkel együtt vitte véghez, amit céghez vitt. Róluk szokás elfeledkezni.
A másik része - és szerintem az általa(d) "Kodály-ellenességnek" érzett megnyilvánulások inkább ide vezethetők vissza - hogy van az énektanár/karvezető társadalomnak egy szép része, akik saját egzisztenciájukat, karrierjüket alapozták a "Kodály-módszer"-re, gyakorlatilag üzletet csináltak belőle. Ez sokaknak nem tetszett/tetszik, és ezt éreztetik is alkalomadtán.
A harmadik dolog pedig, a módszer elmaradt korszerűsítése. Amikor ezt ÁJ megírta, az 1940-es évek elején, nem volt se tv, se rádió, a többiről nem is beszélve. A világ azóta megváltozott, kezdve az énekórák számával. Meg kellene találni a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó módszert, azaz: mit mond a mai kor gyermekeinek. De ezt nem meri, tudja, (vagy nem engedik, hogy tegye) felvállani senki. Addig pedig állandó támadási felület lesz.
Kedves Noé, ebben a Kodály-ellenességben egyrészt benne van egy áldatlan és ostoba vita - már amennyire én látom -, aminek már az alapállása is rossz: Kodály vagy Bartók? Melyikük a jobb? Ahelyett, hogy megbecsülnénk őket mint "hungarikumot", és elfogadnánk, hogy mindkettő másként jó, mi magunk próbáljuk időről időre kenyértörésig vinni ezt a kérdést - a szakmaiság álarca alatt. Benne van ebben az ostoba vitában az is, hogy Kodály halála után/óta jelentős erők dolgoztak/dolgoznak az életmű bagatelizálásán, Kodály egykori munkatársainak ellehetetlenítésén (Lásd Vargyas Lajost, aki egészen kiváló szakember és rendkívüli egyéniség, hosszú évtizedek után kapott Széchenyi-díjat pár éve, túl a nyocvanon.) Szerintem ebben a vitában ott van ama kudarctól eredő frusztráltság is, hogy Kodály pedagógiai elképzeléseinek megvalósításában csúfosan elbuktunk - ráadásul még mielőtt pontosan megértettük volna, mit akart. Ettől vált a Kodály-módszer hovatovább szitokszóvá.
Valóban, benne van a közéletben manapság egy bizonyos Kodály-ellenesség. Valószínű, hogy sok irigye lehetett. Olyan hatása volt neki Magyarországon, mint a XIX.sz-ban Beethovennek. Feladta a leckét rendesen...
Van egy nagyon jó bakelit-doboz, amelyet mindenkinek ajánlok: "Kodály conducts Kodály". Barna színű doboz. Én a múzeum körúti Kodály Zeneműboltban jutottam hozzá anno. Tartalmazza: Nyári este, Psalmus, Concerto, Missa Brevis, Háry Szvit, C-dúr szimf.; ha jól emlékszem ezeket.
ez igaz. Csak sajnos most már ott tartunk, nosztalgiával kell arra gondolni, hogy egyáltalán volt támogatás, mégha célzott is.
Egyébiránt pedig, azokat is meg tudom érteni, akik nem teljes lelkesedéssel vannak Kodály (és nemcsak K., hanem a hasonló stílusban komponálók) kórusművei iránt. Egyrészt, valahol egyformák, különösen a végük, másrészt elhasználódtak egy kicsit. Ha az ember folyton a Szép könyörgést énekli, egy idő után unalmas lesz. Törvényszerűen jön egy periódus - talán már benne is vagyunk - amikor az egész átlendül a ló másik oldalára. Aztán majd helyreáll a rend, csak ezt ki kell várni.
Kedves eccerű, én összehasonlításról nem beszéltem, 90 után egyértelműen romlott a helyzet. Az is megéri persze az elemzést. Én arról beszéltem, hogy a folklór támogatása valószínűleg nem volt célzat nélküli 90 előtt.
Tessenek meghallgatni Perényi Kodály-dobozát. Aki ezután is szidja Kodályt, az megérdemli.
Egyébként kórusműveit nem mind szeretem, de azért ha megnézzük, hogy az epigonok hogy raknak fel egy népdalciklust, akkor kiderül: nem is olyan könnyű az. Kodály itt is remekül hangszerel.
És mindennek semmi köze persze emberi vonatkozásokhoz.
Az utolsó mondatodba kapaszkodnék. Tegyük meg az összehasonlítást, de félő(?), hogy a mostani, 90 utáni rendszer sokkal rosszabbul jönne ki belőle, mint az elsőre gondolnánk. Mert az tény, hogy az előző rendszernek nem volt célja a nemzeti öntudat erősítése, de azért csak énekeltek népdalokat, táncoltak néptáncokat, törődtek a kultúrával, benne a nemzeti kultúrával is. Ez most nincs így.
Az átlagember viszonyulását én nem feszegetném, egyre kevesebb az érintkezési pontja a Kodály-életművel, bármilyen oldalról nézem.
A kórusirodalom gyarapításában szerintem évülhetetlen érdemeket szerzett, és nem lehet eléggé méltatni, hogy e téren mit tett a fiatalabb korosztályok érdekében, hogy zeneileg, technikailag megfelelő szintű műveket lehessen a kezükbe adni.
Kodály instrumentális zenéjének értékelése nem a zenéhez nem értőktől ered. Jól mondod, ők csak szajkózzák azt, amit a Kodályt nem szerető zeneértők a szájukba adnak. Ez súlyos kár és gyalázat is. Nem tudom, hogy nemzet próbálja kisebbíteni a klasszikussá vált zeneszerzőit ilyen buzgalommal. Az instrumentális művekben kimutatható népzenei gyökerek talán sokak szívéhez nem állnak közel, nem zárnám ki, hogy épp ez oka az álcázott indulatoknak. Valószínűleg megérne egy elemzést az előző rendszer viszonyulása a magyar folkórhoz, hogy az milyen célra és hogyan használta fel.
T. Fidelio!
Tegnap éjjel írtam ide egy hozzászólást! Nem ment át, vagy ki lett szerkesztve - ha igen, miért?
Egyébként egyetértek Bohumillel, nem mond túl sokat a cikk.
Viszonyom Kodályhoz: pont fordított, mint egy "átlagemberé". A legtöbben a népdalfeldolgozásaiból, és úgy általában a vokális művekből ismerik Kodályt.
Nálam ez a megszokottság felborult. Mivel alapvetően instrumentális beállítottságú vagyok, Kodálynak is főleg az instrumentális műveit kerestem.
És miket találtam!! Sok, zenéhez nem értő ismerősöm szajkózza, hogy nem szeretik Kodályt. Tankönyvszagú valaki, mondják gyakran. Ez megbocsátható nekik, hiszen nem ismerik... De azért elgondolkoztató, hogy Japánban az énekkarok milyen gyakran éneklik Kodályt... Ki is ez a Kodály? Egy zseni, aki a zsenialitásában százszoros hírnévre tehetett volna szert, azonban zsenialitásának teljes tudatában úgy döntött, hogy tehetségét alárendeli embertársainak, és őket szolgálja, őket fejleszti. Ezért még hatalmasabb ő, hatalmas, mint zeneszerző, és hatalmas, mint ember.
Korai zenekari műve, melyet Toscanini kedvéért 1830 k. átdolgozott, a Nyári este. Állítólag nehéz jól tolmácsolni. A Kodály-Concerto a Psalmussal és a Páva-variációkkal együtt a Himaláját képviseli a XX.sz.-i zeneirodalomban. és ott van a kései Titán: A C-dúr szimfónia, amelybe Kodály belesűrítette az 56-os forradalom hősiességét, és, mivel ekkortájt halt meg Emma asszony, érezhető, ahogy öreg szíve fázik. Az 1. tétel egyik témája, mintha az "Árva vagyok" c. népdalra rímelne. És a második tételben is ott van ez a belső bánat, ahol a reszkető vonósok alászállnak. Talán Brahmsnál van még ilyen atmoszféra 3. szimfónia 2. tételében, és az Elégikus 1. tételének a közepén.
Rágódom ennek a cikknek az informativitásán. Nem éri el a dióhéjat sem. Most jelent meg Szalay Olga: Kodály, a népzenekutató és tudományos műhelye c. munkája az Akadémia Kiadónál, az egy kicsit bűvebb - pár száz oldallal. Abban legalább képet kapni egy rendkívüli egyéniség, kivételes gondolkodó nagyszabású életművéről, elképesztő munkabírásáról, akit nem bírt kikezdeni a "tökmagjankók" serege sem.
Tegnap a Székely fonó volt a Zeneakadémián. A nézőtérre odaképzeltem Kodályt (úgy, amilyennek én képzelem). Ha csak egy próba lett volna, biztos felszólt volna a pódiumra, hogy melyik énekesnek köszöni az eddigi munkáját. Nem ült ott, így egyik szólésta sem fáradt a kasszához. Elég védtelen tud lenni egy zeneszerző.
